Az antimonpiacon az utóbbi napokban bekövetkezett áremelkedést - aminek az 1994. novemberi 5900 dolláros csúcshoz képest még bőven van tere - piaci körökben azzal magyarázzák, hogy Kína, a világ legnagyobb exportőre késlekedik a kiviteli engedélyek kiadásával. Kezdetben ezt csupán átmeneti, bürokratikus akadálynak tekintették, most viszont már egyre inkább úgy látszik, hogy Kína az export féken tartásával - s nem utolsósorban a csempészés visszaszorításával - az antimon világpiaci árát is fel kívánja hajtani. Ilyen próbálkozások már korábban is voltak, például a termelőkkel való olyan informális megállapodások révén, amelyek a kínálat visszafogására vonatkoztak, ám ezek nem sok eredménnyel jártak. Kína most megpróbál véget vetni az antimoncsempészetnek is, ami eleddig elterjedt gyakorlat volt. Ennek érdekében az exportot terhelő illetékeket olyan alacsonyan állapították meg, hogy ezek mellett már nem éri meg a csempészettel járó kockázatot vállalni. A kínai export megtorpanása azonnali hiányt nem okoz az európai piacon, mivel a kereskedők szerint jelentős tételeket tárolnak Rotterdamban. A baj az, hogy ezeket még akkor vették meg, amikor az ár még 2000-3000 dollár volt, s így aligha valószínű, hogy e készleteket tulajdonosaik most veszteséggel piaca dobják. Ebből az következik, hogy amennyiben a kínai szállítások nem indulnak be, akkor nagy valószínűséggel hamarosan 2000 dollár feletti antimonárakkal kell számolni, ugyanis az elméletben a kínai áru alternatíváját jelentő bolíviai, orosz, szerb, török stb. antimonból csak nagyon korlátozott mennyiségek állnak rendelkezésre. (REUTERS)