Simor András, a Tőzsdetanács ősz óta hivatalban lévő elnöke a célok és értékek módosulásával indokolta, hogy a tanács és Pacsi Zoltán a tőzsdeigazgató egyébként hároméves munkaszerződése felbontása mellett döntött. Az Állami Értékpapír és Tőzsde Felügyeletet 1990-es alapítástól az 1997 eleji összevonásig elnökként, az ÁPTF-et több, mint fél évig értékpapír-piaci elnökhelyettesként irányító Pacsi Zoltán hat hónapig még tanácsadóként a BÉT rendelkezésére áll. (A hat hónapos felmondási időt egyébként a munkaszerződése is tartalmazza.) Simor András a NAPI érdeklődésére cáfolta, hogy az MMTS II. - a határidős és opciós piacot kezelő, a tervek szerint eredetileg a nyár elejére üzembe álló, ám a tervezettnél drágább kereskedési rendszer - körüli viták állnak a szakítás hátterében, de utalt arra, hogy ezeknek is komoly szerepük volt az ügyben. Az MMTS II. kapcsán a tőzsdeelnök hangsúlyozta, hogy a tőzsdetanács az eddiginél erőteljesebben kívánja érvényesíteni a gazdaságossági szempontokat. Az MMTS II. körüli vita a tőzsde decemberi rendkívüli közgyűlésén még szabályozott mederben folyt, de - információink szerint - a hétfői tőzsdetanácsi ülésen még jobban kiteljesedett. Az MMTS két szakaszának (az első november óta működik a prompt piacon) költségeit a tőzsde eredetileg 1,1 milliárd forintra becsülte. Az első szakaszt is szállító ausztrál szoftvercég - egyébként csak január 20-ig élő - ajánlata alapján a teljes költség meghaladja a 2,3 milliárd forintot. Megosztott a tagság a finanszírozás tekintetében, ezért sem született a hétfői tanácsülésen döntés az ügyben. A tagok egy része a határidős forgalom arányában osztaná el a többletköltségeket, mások - érthetően a legnagyobb forgalmat lebonyolítók - a tagsági jogból levezethető egyenlő teherviselés hívei, míg sokan az egész projekt újragondolását szorgalmazzák. Törésvonal húzódik a határidős piaci üzletkötők - akik mielőbb szeretnék használatba venni a vitathatatlanul korszerű, új rendszert - és az ezt finanszírozó tőzsdetagok között is. Az MMTS-rendszer bevezetése számos egyéb informatikai fejlesztést is szükségessé tett, ezek 900 milliónyi nem tervezett beruházást jelentenek. (Ebből 500 millió tavaly már megvalósult, a többi az idei évet terheli.) Az ausztrál céggel kötött szerződés módosításának költségei önmagukban nem jelentenek túl nagy tételt - mintegy félmillió dollárt -, ám a határidős piaci rendszer így is összesen 480 millió forintba fog kerülni. A teljes MMTS-projekt az eredeti ütemezéshez képest legalább 10-12 hónapos késedelmet szenved. Mindez alapjaiban érinti a tőzsde idei költségvetését. A hároméves, 2001 végéig szóló terv alapján az eredetileg tervezettnél lényegesen nagyobb, 1,5 milliárd forintos veszteség várható, vagyis a tőzsde jelenlegi kétmilliárdos vagyonának csaknem 80 százalékát elvesztené, tehát jelentős tagi tőkeemelésre szorulna. Mindez az amúgy is piacukat vesztő kisebb tőzsdetagokat pénzügyi gondokba sodorná, miközben sokan úgy vélik, a határidős piac jelenlegi likviditása még messze nem kényszeríti ki az automatikus kereskedésre való mielőbbi átállást. Simor András a NAPI Gazdaság kérdésére kifejtette, hogy a prompt piac a távkereskedésre való novemberi átállása sokkal inkább megérett, mint a határidős piacé, habár tagadhatatlan, hogy a korábban botrányoktól sem mentes határidős piac letisztulását is segítené az átállás. KORÁNYI G. TAMÁS **** KERETBEN **** A távozó tőzsdeigazgató különvéleménye Pacsi Zoltán, a BÉT távozó ügyvezető igazgatója a NAPI Gazdaságnak elmondta, továbbra is úgy véli, ha nem valósul meg az MMTS-beruházás második üteme, az hosszabb távon a BÉT regionális szerepének elvesztését, az eddig követett fejlesztési stratégia feladását jelentheti. A piaci szereplők láthatóan nem tartják megfelelőnek, fejlődőképesnek a jelenlegi nyílt kikiáltásos kereskedést, ha ez fennmarad, még inkább elmaradnak a külföldi befektetők. Ez pedig a piaci likviditás további csökkenésével öngerjesztő negatív folyamatot indít be. Bár a beruházás költségei valóban nagyobbak a tervezettnél - részben az előkészítés hiányosságai miatt -, ez még nem elégséges ok a feladásra, hiszen ez olyan, mint amikor a százméteres távot futó versenyző a cél előtt 20 méterre adja föl a versenyt.