Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.
Az EU belső érdekellentéteiről eddig jóformán csak a - különböző tagországokban élő - mezőgazdasági termelők között időről időre kiújuló konfliktusok kapcsán lehetett hallani. Az unión belüli nemzeti határok jelentőségének visszaszorulásával azonban mind plasztikusabban bontakozik ki az agrárszféra struktúráját és a jelenlegi közösségi támogatási rendszert alapjaiban megkérdőjelező álláspont, amely a szűk haszonelvűség helyett a kérdést komplexebb módon - a területgazdálkodás, a foglalkoztatottság, a termékminőség, a környezetvédelem szempontjait is figyelembe véve - közelíti meg, és a források méltányos elosztása mellett a vidéki élet minőségének javítását is célozza. A kistermelők hatékony érdekvédelme Az unió belső agrárpiacán és az EU mezőgazdasági exportjában döntő jelentőségű, intenzív termelési technológiát alkalmazó - nem utolsósorban pedig erős brüsszeli befolyással rendelkező - termelőkkel szemben eddig leghatásosabban az európai mezőgazdasági termelők szövetségének (Coordination Paysanne Européenne - CPE) sikerült fellépnie. Gérard Choplin, a CPE koordinátora brüsszeli irodájában tájékoztatta lapunk munkatársát az utóbbi években mind nagyobb elismerést kiharcoló szervezet - a brüsszeli bizottság nemrég konzultatív szerepre kérte fel - tevékenységéről és céljairól. A CPE szerint a közösség mostani, exportösztönzésen alapuló - a reális szinttől eltérő árakból fakadó veszteségeket közvetlen támogatásokkal kompenzáló - agrárpolitikája zsákutcába vezet. A gazdák számára hosszú távon nem hozhat megoldást, ha árujukat áron alul értékesítik; a jelentősen támogatott, dömpingárú export pedig ellentmond a fejlődő országokkal való szolidaritásnak. Az adófizetők zsebéből fizetett támogatások végső soron nem a termelőket, hanem a feldolgozóipart és a kereskedőket gazdagítják - tette hozzá az érdekképviseleti szervezet szakértője, rámutatva arra, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) politikája is hasonló logikán alapul. Azaz annak ellenére, hogy a világ mezőgazdasági termelésének csak 10 százaléka jelenik meg a világpiacon, a szabályozók az egyes országok élelmiszer-függőségének növelését ösztönzik, ebből pedig leginkább a nemzetközi kereskedők húznak hasznot. Szociális és környezeti javaslatok Mivel Európában már régóta nem kell éhínségtől tartani, a CPE túlhaladottnak tekinti az agrárpolitika jelenlegi túlzott termelés-centrikusságát, pedig a földrész mára valóságos "húsgyárrá" vált. Az intenzív állattenyésztés jelentős takarmány-importot igényel, a trágya kezelése megoldatlan és emiatt súlyos környezeti károk keletkeznek, a végtermék nagy részét pedig haszon nélkül, támogatásokkal lehet csak értékesíteni. A CPE tagjai meg vannak győződve arról, hogy az EU-nak fokozatosan le kell építenie az iparszerű, intenzív állattenyésztést. Ennek eredményeként javulhat a környezet állapota, a termékek minősége, s növelhető lenne a vidék népességmegtartó ereje. A szervezet a fenti célok elérése érdekében azt javasolja, hogy a közösség árkiegészítő támogatásokat a jövőben csak az extenzív módon termelő - azaz hektáronként 2 számosállatnál kevesebbet tartó - gazdáknak nyújtson, premizálja a legeltetést és a kukoricától eltérő takarmányok termesztését. Helyesnek tartaná továbbá a kompenzációs támogatásokra vonatkozóan az egy munkaegységre jutó felső korlát megállapítását, az export-visszatérítés megszüntetését, a környezeti egyensúlyt nem veszélyeztető gazdálkodási módszerek aktív támogatását, valamint a genetikai beavatkozások végleges leállítását is. A CPE az EU keleti bővítéséről A CPE tagjai attól tartanak, hogy ha az Agenda 2000-ben foglalt javaslatokat a jelenlegi formában elfogadják, folytatódik a mezőgazdasági tevékenység koncentrációja és a vidéki környezet tönkretétele. Egyetértenek a közvetlen támogatások farmonkénti összegének maximálásával, ám nevetségesnek és elfogadhatatlanul nagynak találják a jelenlegi küszöböt. A vidéki foglalkoztatás javítása érdekében a támogatásokat a munkaigényes ágazatok és a több élőmunkát igénybe vevő gazdaságok irányába csoportosítanák át. A CPE szerint az unió keleti bővítése fontosabb annál, mint ahogy egyes lobbyk beállítják: csak a szükségesnek vélt árcsökkentések előidézőjeként. Európa "újraegyesítésének" a kontinens mindkét oldalán élők számára hasznosnak kell lennie; Közép- és Kelet-Európa többet és mást jelent, mint egy megkaparintandó újabb piac. E térségben a mezőgazdasági termékek átlagárai - Magyarország kivételével - már ma sem alacsonyabbak az EU-ban érvényes áraknál. Sőt néhány helyen, például Lengyelországban, 1996 óta az árszint magasabb az uniós átlagnál. Hamisnak bizonyult tehát az az érvelés, amely az európai agrárárak lefaragását a tagjelölt országokra hivatkozva erőltette, de valójában a nagyüzemi élelmiszer-feldolgozók olcsó nyersanyaggal való ellátását segítette elő - emlékeztetett Choplin. Szerinte a közép- és kelet-európai országok mezőgazdaságának igazi problémája nem az árszinteltérés, hanem a tőkehiány. A CPE az egyes művelési ágakkal kapcsolatban számos indítványt juttatott el a brüsszeli bizottsághoz, ezek egy része az Agenda 2000-ben is megjelent. A magyar termelőket leginkább érintő területekről szólva Choplin kijelentette, hogy bízik a bor- és a gabonatermelő, illetve a sertéstenyésztő ágazatokra vonatkozó javaslataik többségének elfogadásában. A gabonafélék esetében például a termőföldek parlagoltatása helyett a kevésbé intenzív művelésre adnák a támogatásokat; a bortermelőket a minősített termőterületek fokozottabb védelmével, az újratelepítési jogok átlátható szabályozásával segítenék, a sertéstenyésztési támogatásoknál pedig a környezeti kockázatot jelentő iparszerű telepekkel szemben a kistermelőknek adnának prioritást. A kialakult helyzetből eredő feladatok megoldását szerintük nem az agrár-, hanem a környezetvédelmi költségvetésnek kell segítenie. SEBŐ GÁBOR