A belföldi ásványvízfogyasztás 1993-tól kezdődően minden évben növekedett, olyannyira, hogy 1998 végére több mint háromszorosára emelkedett. Az össztermelés ugyanezen idő alatt 70 millió literről közel 235 millió literre nőtt. Ennek okát elsősorban a gasztronómiai szokások változása, illetve a növekvő életszínvonal mellett a privatizáció elindulásában kell keresni. A magántulajdonba került társaságok a korábbiaknál már sokkal nagyobb gondot s összegeket fordítottak marketingtevékenységre, ezen belül reklámozásra. Az elmúlt évben az első félévi adatok mintegy 21,5 liternyi egy főre eső éves fogyasztást valószínűsítettek, az elmúlt évek tapasztalata alapján azonban a második félévben általában több ásványvíz fogy, aminek következtében nem elképzelhetetlen, hogy a végleges, egész éves adatok 22,0-23,5 liternyi átlagfogyasztást mutatnak majd - mondta Bikfalvi Árpádné. Az export a hazai fogyasztáshoz képest nem számottevő, annak megközelítően csak a 10 százalékát éri el, ami a magas szállítási költségekkel magyarázható. Egyébként a kivitel döntő része a környező kelet-európai országokban talált vevőre. Az import ásványvíz mennyiségének a meghatározását a magyar és az Európai Unióban (EU) hatályban lévő szabványok eltérései nehezítik. A hazai minőségi előírások szerint csak az minősül ásványvíznek, amiben literenként legalább 1000 milligramm ásványi anyag található. (Egyes esetekben elegendő az 500 milligrammnyi is, de ekkor bizonyos elemeket meghatározott mennyiségben kell tartalmaznia.) Ezzel szemben az unióban az ásványvíz-minősítés fő kritériuma, hogy annak valamilyen táplálkozásfiziológiai hatással kell rendelkeznie. Az 1995-ben életbe lépett hazai élelmiszertörvény szerint viszont azok az importált vizek, amelyek nem felelnek meg a magyar előírásoknak, ásványvízként Magyarországon nem hozhatók forgalomba. Így a német és az osztrák vizek jelentik a legnagyobb konkurenciát, mivel ezeknek - hasonlóan a magyar termékekhez - magasabb az ásványianyag-tartalma az olasz és a francia ásványvizekénél. A külföldi termékek aránya valószínűleg az uniós csatlakozás után sem nő nagymértékben, mivel az árat elsősorban a már említett szállítási, a palackozási, valamint a csomagolási költség, nem pedig a víz értéke határozza meg. Ez a körülmény viszont sok esetben jelentősen megdrágítja az importárut. Így ezeket jobbára csak a tehetősebb réteg vásárolja, ennek aránya pedig előreláthatóan nem nő olyan mértékben, ami számottevően befolyásolná az importvizek piaci részesedését. A szénsavas és a szénsavmentes ásványvizek fogyasztási megoszlásában is jelentős különbségek vannak az Európai Unióban tapasztaltakhoz képest, mivel belföldön a szénsavmentes vizekre a forgalom csupán 20 százaléka jut (bár ez az arány folyamatosan növekszik), míg az EU-ban ugyanez 80-85 százalék között mozog. A jövőben egyébként - az életszínvonal emelkedésével és az egészséges életmód "térnyerésével" a hazai ásványvízkereslet további növekedésére számítanak a gyártók - tette hozzá az előzőekhez a főtitkár. Á. A.